Bútorrestaurálás - kárpitozás
Bútorrestaurátor és kárpitos munkák
Régi bútoraink, tárgyaink ápolása
Minden ápolás kiindulópontja annak a környezetnek a klímája ahol a szóban forgó tárgyat elhelyezték. A régi bútorokra nézve súlyos következményekkel járhat a napsütés, az erős megvilágítás, a meleg, a levegő páratartalma, így a tárgyak gondozásának kulcsa: megfelelő körülményeket kell nekik biztosítani.
Nem bölcs dolog antik bútort olyan helyre tenni ahol erős napsütésnek van kitéve, különösen igaz ez a fényre roppant érzékeny politúrozott felületekre és textilekre. A nap ibolyántúli sugarai ártanak ezeknek és siettetik tönkremenetelüket, a textilek kifakulnak, a politúr bevonatú felületek színe elhalványodik, fényét elveszti, esetenként megrepedezik.
A hőmérséklet is hatással van bútorainkra, a túl meleget és a túl hideget is érdemes elkerülni. Óvjuk tárgyainkat a lámpák melegétől és egyéb hőt sugárzó berendezésektől. Legjobb, ha kerüljük a hőmérsékletingadozást, a hőmérséklet lehetőleg maradjon 16 és 21 Celsius fok között.
Az ideális relatív páratartalom 50 - 60 %, lehetőleg itt is kerüljük a hirtelen változásokat. Ha a helységben központi fűtés van érdemes beszerezni egy párásító berendezést, mert a fűtés bekapcsolásával radikálisan csökkenhet a páratartalom.
A politúrozott bútorok tisztítása:
A politúrozott bútort porecsettel és száraz ronggyal tisztítsuk, kerüljük az oldószeres és különböző viaszokat tartalmazó bútorápoló szereket. Az oldószeres termékek károsíthatják a bútor fényét, a viaszosak pedig minden egyes használatkor vékony réteget képeznek a fényezett felületen és ez évek alatt komoly elkoszolódott lerakódásokat eredményezhet különösen a sarkokon és a faragványokon.
Márvány:
Különösen gondos ápolást kívánnak a nagy, lapos felületek például az asztallapok. Könnyen törik, sosem szabad durván bánni vele, mindig élére fordítva kell szállítani, sosem fektetve, mert még a saját súlyától is eltörhet.
Fehér és világos márvány megfakulhat, mert a szálló por összegyűlik porózus felületén. Ezért rendszeresen portalanítani kell és időről időre langyos szappanos vízzel le kell mosni és utána szárazra törölni. Miután megtisztítottuk kenjük be vékonyan méhviasszal de fehér márvány esetében legyünk óvatosak mert elszíneződhet. Nem, vagy kevésbé látható helyen tegyünk próbát.
Tükör, üveg:
A régi tükröt a vízgőz hamar tönkreteszi, így hát nem szabad vízzel tisztítani, jobb, ha csak puha, denaturált szesszel megnedvesített ronggyal töröljük át, majd dörzsöljük újságpapírral ragyogóra.
Üveg tisztításánál ugyanígy járjunk el. Bánjunk a denaturált szesszel óvatosan, ha valamely bútor üvegét tisztítjuk a mellette lévő politúrozott felületek miatt.
Vörös- és sárgaréz:
A vörösréz tiszta fém, a sárgaréz pedig vörösréz és cink ötvözete. Mindkettőt közönséges réztisztító szerekkel lehet kifényesíteni azután vékonyan viasszal kell bekenni az oxidáció késleltetése okán. A viasz sokkal jobb még a legjobb fémlakknál is, amely sosem teljesen láthatatlan.
Ha a korrózióréteg túlságosan vastag, a tisztítást okosabb szakemberre bízni. Ha mindenáron magunk akarjuk elvégezni a munkát, szereljük le a rezeket a bútorról és áztassuk ecet, víz és só keverékébe. Ezzel a legmakacsabb korrózió is eltüntethető.
Nádfonat:
A nádazást gyakran alkalmazták székülésekre, háttámlákra. A nádfonat összegyűlt piszok, szenny eltávolítható meleg, szappanos vízzel, de a makacs szennyeződés csak alapos átmosással számolható fel. Ezután ecsettel hordjunk fel sütőport a nádra, majd hagyjuk jól kiszáradni és ismételten törüljük át az ecsettel. Végül hideg vízzel öblítsük át, majd szárítsuk meg újra.
A törött nád megjavítható ha új nádat ragasztunk a sérült alá.
Aranyozott képkeret:
Aranyozott képkeretet citrommal vagy hagymával dörzsölünk addig, amíg megtisztul, utána puha fehér ronggyal alaposan áttöröljük.
Kiváló szer a borecet is, amivel gondosan kenjük be a keretet. Tíz percig hagyjuk hatni rajta, majd tiszta, állott vízbe mártott, kifacsart ruhával töröljük át. Végül száraz ronggyal is dörzsöljük át.